Ebben a cikkben összefoglaljuk az adatbázis-kezelés alapjait, bemutatjuk, hogy mit jelent az adatbázis, az SQL, megismerkedünk alapfogalmakkal, bemutatjuk a környezet kialakítását, szó lesz a MySQL adattípusairól, a kényszerfeltételekről, a záradékokról, illetve az adatbázisok, táblák, rekordok létrehozásáról, törléséről.
Ebben a cikkben összefoglaljuk az adatbázis-kezelés alapjait, bemutatjuk, hogy mit jelent az adatbázis, az SQL, megismerkedünk alapfogalmakkal, bemutatjuk a környezet kialakítását, szó lesz a MySQL adattípusairól, a kényszerfeltételekről, a záradékokról, illetve az adatbázisok, táblák, rekordok létrehozásáról, törléséről.
Ebben a bejegyzésben megpróbáljuk a legalapvetőbb információkat átadni, de minden témáról írtunk egy sokkal részletesebb cikket is, így ha valakit valamelyik téma mélyebben érdekel, akkor a bekezdések alatt található linkek segítségével elnavigálhat a teljes cikkhez, amelyben az adott téma példákkal kiegészítve, sokkal részletesebben ki van fejtve.
Tartalomjegyzék
Mi az az adatbázis?
Az adatbázis olyan számítógépen tárolt és rendezett adathalmaz, melynek elemei összetartoznak. Az adatbázisok célja, hogy az adatokat hosszútávon, tartósan lehessen tárolni, illetve, hogy a tartalma gyorsan kereshető legyen.
Adatbázis elméleti példa
Egy közösségi oldalon profilokat lehet létrehozni, tudunk tartalmakat feltölteni, ismerősöket keresni. A profilokhoz tartozó adatokat, azaz például a felhasználónevet, a jelszót, az email címet, a születési dátumot adatbázisban szokás tárolni.
Az SQL (ami az angol Structured Query Language szót jelöli) egy relációsadatbázis-kezelő lekérdezési nyelv. Bár nem tekintjük programozási nyelvnek, de mégis hasonlóan kell elképzelni, itt is vannak utasítások, amelyek segítségével műveleteket végezhetünk. Létrehozhatunk adatbázisokat, adatokat adhatunk az adatbázishoz, törölhetünk belőle, módosíthatjuk az egyes adatokat, lekérdezhetjük azokat, vagy rendezhetjük.
Környezet kialakítása
A XAMPP egy platformfüggetlen webszerver-szoftvercsomag, amely az alábbi eszközöket tartalmazza:
Apache webszerver
MariaDB (MySQL) adatbáziskezelő
PHP értelmező
FileZilla FTP-kliens
A XAMPP egy integrált rendszer, melynek óriási előnye, hogy egyetlen egy csomagban tartalmazza az összes webes alkalmazások készítéséhez szükséges eszközt, így nem kell egyesével letöltenünk őket az internetről, illetve telepítenünk. Ha valaki nem annyira járatos a programok telepítésében, akkor annak érdemes a XAMPP-ot választania, hiszen ennek az az előnye, hogy minden szoftver egyetlen egy telepítőbe van csomagolva, így csak egyetlen egy szoftvert kell letölteni és telepíteni.
Egy adatbázis-kezelő esetében az adattípusok határozzák meg azt, hogy egy oszlop milyen értéket vehet fel. Az SQL elvei szerint, egy oszlopnak (mezőnek) minden esetben meg kell határozni az adattípusát már a tábla létrehozásakor, ez mutatja meg, hogy az egyes oszlopokban milyen adatokat, értékeket lehet tárolni.
A MySQL-ben három főkategóriába sorolhatóak az adattípusok:
Az SQL megszorítások célja elkerülni azt, hogy a felhasználó helytelen rekordokat vigyen fel az adatbázisba. Az alábbi korlátozások az adatbázistábla oszlopaira, azaz mezőire vonatkozó szabályok.
Név
Leírás
NOT NULL
az oszlop értéke nem lehet NULL (üres)
UNIQUE
az oszlop összes értékének egyedinek kell lenni
PRIMARY KEY
a NOT NULL és a UNIQUE kombinációja, minden rekordnak egyértelműen beazonosíthatónak kell lennie
FOREIGN KEY
egyértelműen beazonosíthatónak kell lennie egy rekordnak egy másik táblában
CHECK
az oszlop értékének meg kell felelnie a meghatározott feltételnek
DEFAULT
egy alapértelmezett értéket állít be az oszlopnak, ha a felhasználó nem adott volna meg értéket
A PRIMARY KEY megszorítást magyarul elsődleges kulcsnak nevezzük. Az elsődleges kulcs egy olyan érték, amely alapján minden rekord egyértelműen és összetéveszthetetlenül beazonosítható. Ebből kifolyólag az elsődleges kulcs egy teljesen egyedi érték, ez az érték nem tartalmazhat NULL-t. Egy táblának csak egyetlen egy elsődleges kulcsa lehet, amely állhat egy vagy több oszlopból is. Ha egy oszlopból áll, akkor egyszerű kulcsnak, ha több oszlopból, akkor összetett kulcsnak nevezzük.
Az idegen kulcsot magyarul szokás másodlagos kulcsnak is nevezni, míg angolul FOREIGN KEY-ként hivatkozunk rá. A másodlagos kulcs egy olyan oszlop vagy több oszlop, amely kapcsolatot biztosít két tábla adatai között. Az idegen kulcs egy olyan azonosító, amellyel egy másik tábla elsődleges kulcsára hivatkozhatunk. Leegyszerűsítve azt mondhatjuk, hogy az idegen kulcs egy másik tábla elsődleges kulcsa.
A DROP DATABASE utasítással törölhetjük, vagy ahogy az angol kulcsszó is mutatja, dobhatjuk el a már használni nem kívánt adatbázisokat. Az adatbázis eldobásával az adatbázisban tárolt táblák, adatok, rekordok is eldobásra, törlésre kerülnek.
A CREATE TABLE utasítással egy új táblát hozhatunk létre az adatbázisban. A létrehozott táblában adatokat tárolhatunk. Ezeken a tárolt adatokon végezhetünk később lekérdezéseket.
A DROP TABLE utasítást arra használjuk, hogy már létező adatbázistáblákat töröljünk. Az utasítással mindenképp körültekintően kell bánni, hiszen egy adatbázistábla eldobásával, a tábla összes rekordja, adata törlődik.
Az INSERT INTO utasítással új sorokat, rekordokat adhatunk hozzá egy adatbázistáblához.
Az INSERT INTO utasítást kétféleképpen lehet használni, a használat módjától függően különböző szintaktika érvényesül. Az első esetként felírt szintaxist akkor használjuk, ha a megadott adatok, értékek abban a sorrend követik egymást, ahogy az az adatbázistábla szerkezetében megvannak határozva. A sorrendiségből következik, hogy a felvitt értékek számának meg kell egyeznie az adatbázis táblájának oszlopszámával.
Azaz, ha az INSERT INTO után megadott tábla öt oszlopot, mezőt tartalmaz, akkor a VALUES után lévő zárójelbe öt értéket kell felsorolnunk. Nagyon fontos, hogy az adattípusok megfeleljenek, azaz, ha a tábla második oszlopa egy számtípus, akkor a VALUES utáni zárójelben lévő második érték nem lehet szöveg típusú.
A második szintaxis pont azokban az esetekben lehet hasznos, amikor nem szeretnénk minden oszlop értékét megadni. Ebben az esetben az INSERT INTO és a tábla neve után meg kell adnunk azokat az oszlopokat, amelyeket adatokkal szeretnénk feltölteni.
INSERT INTO tábla (oszlop1, oszlop2 ...)
VALUES (érték1, érték2 ...);
Az SQL DELETE utasításával adatbázistáblák rekordjait tudjuk törölni. A törlendő rekordokat a WHERE feltétellel kell meghatározni. Ebben az esetben csak azok a rekordok fognak törlődni, amelyek esetében teljesül a WHERE feltételben meghatározott kitétel.
<code>DELETEFROM tábla
WHERE feltétel;</code>
Code language:SQL (Structured Query Language)(sql)
Az alábbi szintaxist használva a tábla minden rekordja törlődik.
Az SQL SELECT utasítását arra használjuk, hogy adatokat kérdezzünk le az adatbázisból. Visszatérési értéke egy vagy több rekord, attól függően, hogy hány rekord felel meg a lekérdezésnek. Ezt a visszatérési értéket eredményhalmaznak nevezzük.
A FROM utasítást arra használjuk, hogy meghatározzuk vele, hogy mely táblából szeretnénk adatokat lekérdezni. A SELECT után meghatározott oszlopok értékeit a FROM után definiált táblából szedi.
<code>SELECT oszlop(ok)
FROM tábla;</code>
Code language:SQL (Structured Query Language)(sql)
Az SQL WHERE utasítását arra használjuk, hogy a lekérdezést szűrni tudjuk, a lekérdezés eredményeként csak azok a rekordok kerülnek megjelenítésre, amelyek eleget tesznek a WHERE után meghatározott feltételeknek.
A WHERE záradék esetében különböző operátorok is használhatók, ezekkel a feltételeket lehet specifikálni, például megadhatjuk, hogy az egyik mezőnek az értékének nagyobbnak kell lennie egy konkrét értéknél, vagy szimplán két feltétel közötti viszonyt írhatjuk le.
De előtte soroljuk fel tételesen az SQL operátorait:
Az SQL ORDER BY záradék segítségével a lekérdezések eredményét, azaz a kapott eredményhalmazt lehet rendezni. A rendezés lehet növekvő vagy csökkenő. Alapértelmezés szerint, azaz, ha nem adunk meg módosítót, akkor a növekvő (ASC) rendezés kerül végrehajtásra. Ha csökkenő sorrendbe szeretnénk rendezni, akkor a DESC módosítót kell megadnunk.
SQL ORDER BY módosítók:
ASC (növekvő rendezés, alapértelmezett, nem kötelező megadni)
Egy adatbázisban általában nem csak egy táblát tárolunk, hanem többet is. Az átláthatóság érdekében célszerű az adatokat több táblába rendezni.
Például egy webshop esetében érdemes külön adatbázis táblát létrehozni a vásárlók és a vásárlások számára. Fölösleges egyetlen egy táblában tárolni a vásárló nevét és a vásárlás részleteit, például a rendelés azonosítót és a rendelt termékeket. Miért? Mert, ha egy vásárló többször vásárol, akkor a személyes adatai (például név, telefonszám, cím) többször szerepelni az adatbázisban. Ezt nevezzük redundanciának.
Ha készítünk egy külön táblát a vásárlóknak, amelyben az adataikat tároljuk és egy külön táblát a vásárlásoknak, akkor a vásárlást tartalmazó rekordban csak a vásárlóra kell hivatkozni, azaz nem kell minden adatát újból felvinni, mert a vásárló tábla már tartalmazza azt.
Az összekapcsolással (angolul JOIN) két vagy több táblát tudunk összekötni egy összefüggő mező alapján, azaz két különböző tábla rekordjait tudjuk egybefűzve megjeleníteni.
Az összekapcsolásoknak négy típusát különböztetjük meg:
(INNER) JOIN
LEFT (OUTER) JOIN
RIGHT (OUTER) JOIN
FULL OUTER JOIN
Példa táblák összekapcsolására: A webáruházas példánál maradva legyen egy “vasarlok” és egy “vasarlas” táblánk. A “vasarlok” táblában tároljuk a vásárlók adatait, minden vásárlónak megadtunk egy egyedi azonosítót (ID), amely alapján egyértelműen beazonosítható. A “vasarlasok” táblában van egy a vásárlást azonosító ID és egy a vásárlót azonosító ID. A két tábla között a kapcsolódási pont a “vasarlok” tábla ID-ja és a “vasarlasok” tábla vasarloID-ja.
